Ezzel kapcsolatban sok ismeretük, tapasztalatuk volt már a gyermekeknek. A buszon 3 csapatot alkottunk, melyeket a gyermekek csuklójára rögzített virágok színe szerint különböztettünk meg egymástól....
A "létező szocializmus" korában még nem titkolóztak a lottónyertesek személyének kilétéről, és a szerencsejáték Magyarországon szinte hagyománynak számított. Ahogy a munkából kiderül hetente 6 millió szelvényt adtak fel, vagyis tulajdonképp minden család lottólázban égett országszerte. 1971-ben egy Földi János nevű pincér közel 2 millió forintot nyert, ami gyakorlatilag az ország egyik leggazdagabb emberévé tette. Levelek százait kapta a szerencsés nyertes ezek után különféle emberektől, melyeknek egy része gratuláció, nagy része viszont kérés, sőt néha könyörgés volt. Mindenféle indokkal pénzt kértek tőle, ki kabátra, cipőre, ki a férje sírkövét szerette volna megcsináltatni, volt a ki adósságrendezésre, és még lehetne sorolni. Ezek a levelek fennmaradtak, és tanulságos forrásként szolgáltak a korszak társadalmáról. A szerző szerint ezek a levelek képet adnak a korszak szociális állapotáról, vagyis hogy korántsem éltek olyan jólétben sokak, mivel kéréseikkel, panaszaikkal nem az illetékes szerveket, hanem egy lottónyertest kerestek fel.
Túl nagy a kényelem? Individualizmus dívik? Mi lesz a közösséggel? Ez lenne az út a kommunizmus megvalósulása felé? Túlzott kispolgáriasodás? Bizony, a korszakban sem tudták pontosan meghatározni, hogy pontosan milyen eszközökkel tudná elérni a társadalom az áhított teljes egyenlőséget. Végül az a válasz születik meg a feltett kérdésekre, hogy ami általánossá válik, az már nem lesz többé a kispolgáriasodás metaforája. A munkás-paraszt szövetség szobra Budapesten. Alkotó: id. Fekete Géza. Felállításának éve: 1956. Kép forrása: A Kádár-korszak társadalma elvileg a két nagyobb csoportból állt: munkás és paraszt. Emellett jelent meg lehetőleg egy új, rendszerhű értelmiségi réteg kinevelése a két társadalmi osztály szülötteiből. Ebben a rendszerben mindenki megtalálja a helyét. A munkához való jog biztosítva van, sőt kötelező a munka, mert a Kádár-kor Magyarországában teljes a foglalkoztatottság, ezért futja az embereknek a viszonylagos jólétük és biztonságuk megteremtésére. Vagy mégsem? Felmerülhet a kérdés, hogy van-e szegénység az országban, beszélhetünk-e leszakadt, leszakadó rétegekről?
Például lakásvásárlás, nyugdíjkérdés, adósságrendezés, és még lehetne sorolni, milyen hivatalosnak tűnő problémákkal bombázták a "milliomos pincért". Ez is lehet egy magyarázata a levelek tartalmának, de véleményem szerint lehet ez az emberi ravaszság egyik formája is, mely sajnálatot, együttérzést keltve próbál meg pénzt kicsikarni a szerencsés lottónyertesből. A kötet szerzője foglalkozik többek között még olyan, a korszakban égető kérdésekkel is, mint például a "kicsi vagy kocsi" vita, a gyermekvállalás változásai, annak okai. Megjelenik Schiffer Pál dokumentarista filmjének főszereplője, Cséplő Gyuri alakja is, aki mondhatjuk, hogy a korszak eltitkolt társadalmi rétegének, a mélyszegényeknek egy jelképe. A kötet utolsó fejezeteiben választ kapunk a könyv címére, mely a Burzsoá nyugdíjasok nevű punkzenekar egyik dalszövegének kezdő sora, és arra a nosztalgiára utal, hogy a rendszerváltással együtt ez a korszak is már a múlt, és az infláció, a nosztalgia és az egyfajta "régen minden jobb volt" mentalitás sokszor pozitívabban tünteti fel azt a 32 évet, amíg Kádár János volt az első titkár Magyarországon.
One punch man 5 rész, 2024