Oszd Meg És Uralkodj Ki Mondta
opel-2-0-cdti-motor-hibákA következő években a zseniális római hadvezér, Cornelius Scipio először Hispániát foglalta el, majd megtámadta Karthágót Afrikában. A punok gyorsan visszahívták Hannibalt, aki csatát vesztett Zamánál. 200-ra Róma lett a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura. Innentől kezdve a római hódítás felgyorsult. Először Makedónia, majd Athén került sorra, egy újabb háborúban pedig Karthágót is porig rombolták. A gyors birodalommá válás azonban politikai és államigazgatási válságot okozott. Ami elég volt egy kis városállamnak, nem volt elég egy birodalomnak. Kevés volt a tisztviselő, lassú volt a kommunikáció, a hadsereget jóval nehezebb volt irányítani. A provinciák élére kinevezett helytartók inkább kifosztották a területüket, az adókat a senatus nem tudta behajtani. Szükség volt több katonára is, az évekig harcoló parasztok földjei tönkrementek, ők proletárként Róma nincstelenjeinek számát gyarapították. A válságot először Tiberius és Gaius Gracchus néptribunusok próbálták megoldani. A senatus megkerülésével a proletároknak akartak állami földet osztani.
Zsúrpubi - „Divide et impera”- Caesar retorikája
- Bocskai istván gimnázium hajdúböszörmény kréta
- LG Optimus G Pro ár összehasonlítás, olcsó LG Optimus G Pro árak, LG Optimus G Pro akciók - ÚjésHasználtGSM
- Vicces csengőhangok letöltése ingyen telefonra magyarul
Ezek a szócsövek az utcán, a piacokon, az ivókban, a fürdőkben, mindenhol, ahol csak lehetett, elhintették azt a pletykát, amelyet Caesar terjeszteni parancsolt. Ezáltal nem Caesar nevéhez, illetve köréhez fűződtek a különböző rágalmak, hamis vádakra épülő, arctalan hazugságok, hanem a szóbeszédre, a Vox populira. Azért volt szükség erre, mert Rómában a Talio-elv szerint büntették a hamisan vádlót, vagyis, ha kiderült a hamisság, ugyanaz a büntetés járt a hamis vádlóra, ami a vádlottra várt volna. "Libenter homines id, quod volunt, credunt" – idézte saját bölcsességét olyankor, amikor emberei ellenkeztek egy-egy politikai üzenet hihetőségét illetően. Ösztönösen ráérzett arra, mit szeretnének hallani a rómaiak, és e megérzéseitől nem engedte eltántorítani magát. Volt egy másik zseniális módszere, amellyel szintén könnyedén félre tudta vezetni Róma polgárait. Mert bárki bármit mondhat Caesarról, de retorikai képességei mellett el kell ismerni politikai tehetségét, hiszen legnagyobb mestere volt annak, miként tévessze meg a plebszet.
Puritán életmódját is folyton bizonygatta, miközben, ma már jól tudjuk, hatalmas vagyont harácsolt össze. Halála után valami hasonlót mondott a titkos kincsekkel teli kincstárát feltáró accusator: "Crescentem sequitur cura pecuniam maiorumque fames! "
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
A római törvények kijátszása miatt a senatus mindkettőjüket meggyilkoltatta. Ezután lehet két római politikai irányzatról beszélni: a senatus a régi rendszert őrizte, a néppártiak a földkérdés megoldását támogatták. A virágzó mezőgazdaság és a fellendülő rabszolgamunka korában a politikai válság a köztársaságot az egyeduralom felé sodorta. Kertész István: Hannibál – a pun háborúk kora, TKK, 2011 Világtörténelmi enciklopédia 4. – Róma virágkora és bukása, Kossuth Kiadó, 2012
2017. 04. 15. 19:00 Fotó: Kr. e. 46-ban járunk, Rómában. Egy folytatásos történelmi regény fikciós keretei között próbáljuk hétről hétre magunk elé képzelni a kor embereit és azok mindennapjait. Feltárni az egykori hatalmasok, politikusok hétköznapi életét, meglesni érzelmeiket, gondolataik mélységét, döntéseik sarokköveit. A fejezetek nem időrendben, hanem random, az aktuális történések szerint következnek egymás után. A valósággal történő bármilyen hasonlóság, illetve egyezés csak és kizárólag a képzelet szüleménye lehet. Caesar zseniálisan alkalmazta azt a régen ismert politikai taktikát, amely megosztja a polgárokat, egymás ellen hangolja őket. Ezáltal mindkét fél számára kirajzolódik a gyűlölt ellenség, majd a hatalmon lévő - átlátva mindkét fél sérelmeit és érdekeit - nevető harmadikként uralkodik, politikai machinátorként irányítja a játszmákra épülő politikát és azok szereplőit. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy Caesar az egyik legkiválóbb szónok volt Róma történetében. Julius Caesar elsősorban jól megtervezett, támadó hangvételű politikai vádbeszédeivel, philippikáival érte el, hogy felvillantsa híveinek az ellenségképet, de gyakran alkalmazta a kegyeltjei, elsősorban Tonius, Habonius, illetve Gneus Fodorius famulusai által terjesztett suttogó propagandát is.
A Szicília birtoklásáért Karthágó ellen kitört I. pun háborúban a római fegyverek először lépték át Itália határait. Szicília búzamezőit sikerült is elfoglalni, de a tengeren eleinte vereséget szenvedtek. Egy elfogott pun hajó mintájára aztán ötsorevezős hajóikat leengedhető csapóhíddal szerelték fel, és ezekkel már győzni tudtak. Kr. 241-ben a kimerült Karthágót óriási kártérítésre kötelezték, Szicília pedig Róma első provinciája lett. A következő 20 évben a pun zsoldosvezérek megszállták Hispániát és az ottani ezüst- és aranybányákat. Róma elfoglalta Korzikát és Szardíniát. Az új, fiatal, bosszúszomjas pun hadvezér, Hannibal kirobbantotta a II. pun háborút. Seregeivel és harci elefántjaival kicselezte a rómaiakat, és téli időben átkelt az Alpokon. Amikor hirtelen megjelent Itáliában, seregét az ottani gallokkal kiegészítve csapást csapás után mért a felkészületlen római légiókra. 216-ban Cannae-nál (ejtsd: kánnénál) a majdnem kétszer nagyobb római hadsereget is tönkreverte, de ostromgépek nélkül nem merte megkockáztatni Róma megtámadását.
Előzetes tudás Tanulási célok Narráció szövege Kapcsolódó fogalmak Ajánlott irodalom Ehhez a tanegységhez ismerned kell Róma történetének kezdeteit, a köztársaság működésének rendjét, a patrícius és plebejus fogalmát. Ebből a tanegységből megtudod, hogyan lett Róma előbb Itália, majd az egész Földközi-tenger medencéjének ura, és hogyan került a korábban kis városállam kormányzati-irányítási válságba a gyors birodalomépítés miatt. Ez csak egy proli – hallhatod gúnyosan vagy megvetően. Ezt a szót olyan nincstelen, műveletlen munkásra vagy városi lakosra használják, aki alkalmi munkákból él. A szó egykor a köztársasági Róma egyik társadalmi rétegét jelentette. A köztársaság kezdetén csak a patríciusoknak volt választó- és tulajdonjoguk. A városba bevándorolt csoportok, a plebejusok egyenlő jogokat követeltek. Így került sor először néptribunusok választására, akik egy ellenszavazattal, a vetóval [ejtsd: VÉTÓ] megsemmisíthették a senatus [ejtsd: SZENÁTUSZ] döntését, személyük pedig sérthetetlen volt.