Karinthy Frigyes Nem Mondhatom El Senkinek
szent-lázár-megyei-kórház-salgótarján-állás299 Ft 164 oldal/1, 07 MB, formátum: PDF. ISBN: 978-963-365-260-2 Betekintés a könyvbe! Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek mennyiség Hozzáadás a kívánságlistához Összevetés másikkal Cikkszám: 978-963-365-260-2 Kategória: Karinthy Frigyes Címke: vers Vélemények (0) Értékelések Még nincsenek értékelések. "Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek" értékelése elsőként Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük A te értékelésed * Értékelésed * Név * E-mail * Notify me of new posts by email. Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását. Kapcsolódó termékek Eötvös József összes költeménye 0 Ft Kosárba teszem Quick View Karinthy Frigyes: Nevető Dekameron Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba 99 Ft Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai Kosárba teszem Quick View
Visegrad Literature :: Karinthy Frigyes: Előszó
- Venom 2018 ONLINE TELJES FILM FILMEK MAGYARUL LETÖLTÉS HD
- Szekszárd szentgáli gyula utca 2 3
- Nyíregyháza pietra csempebolt korányi frigyes utca 17
- IPhone 8 vagy iPhone X – melyiket vásároljam meg? - Szifon.com
- Igaz vagy Hamis Junior 2021 július ajánlatok | ÁrGép ár-összehasonlítás
- Sony mdr xb50apb xtra bass fülhallgató fekete system
- Terhesség alatt igényelhető támogatás 2019 cartoon
- 90 napos időjárás előrejelzés miskolc budapest
- Bölcsességfog - Mire jó a 8-as fog?
- Nagy corvinus nyelvvizsgakönyv angol felsőfok pdf
- Lenti.hu | Lenti város Hivatalos honlapja | Lenti Termálfürdõ és Szent György Energiapark
Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek hát fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.
Előszó (Hungarian) Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Nem mondhatom el senkinek, Elmondom h�t mindenkinek Pr�b�ltam s�gni, sz�jon �s f�l�n, Mindny�jatoknak, egyenk�nt, k�l�n. A titkot, ami �gyis egyremegy S amit nem tudhat m�s, csak egy meg egy. A titkot, ami�rt egykor titokban Vil�graj�ttem v�rben �s mocsokban, A sz�t, a titkot, a piciny csod�t, Hogy megkeressem azt a m�sikat S f�l�be s�gjam: add tov�bb. Elmondom h�t mindenkinek. Mert f�lig m�r ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a f�luton. Az egyik forr� �s piros lett t�le, � is s�gni akart: cs�k lett bel�le. A m�sik j�gg� dermedt, megfagyott, Elment a s�rba, itthagyott. A harmadik csak r�mn�zett hitetlen, Nevetni kezdett �s �n is nevettem. Gyermekkoromban elsz�ntam magam, Hogy sz�lok istennek, ha van. De n�kem � �g� csipkefeny�rben Meg nem jelent, se borban �s keny�rben, Hi�ba v�rtam s�v�r-irigyen, Nem m�ltatott re�, hogy �t higgyem. Hogy f�jt, mikor cs�foltak �s k�noztak �s sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert �lom a b�n �s �lom a j�s�g, De minden �lomn�l t�bb a val�s�g, Hogy itt vagyok m�r �s m�g itt vagyok S tanuskodom a napr�l, hogy ragyog.
Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek. Uploaded by Fehér Illés Source of the quotation Foreword (English) I must not tell to anyone, So, tell it I will to everyone, I tried to whisper - mouth to ear the reach - To all of you, but one to one with each.
�n isten nem vagyok s nem egy vil�g, Se �szakf�ny, se �lo�vir�g. Nem voltam jobb, se rosszabb senkin�l, M�gis a legt�bb: ember, aki �l, Mindenkinek rokona, ismer�se, Mindenkinek ut�dja, �se, Elmondom �n, elmondan�m, De b�na a kezem s dadog a sz�m. Elmondan�m, az �t hov� vezet, Seg�tsetek h�t, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, sz�lni, l�tni, �lni, Itt lent a porban nem tudok besz�lni. A cs�rg�t eldobtam �s nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy l�b mellemre l�pett, eltaposta, Egy sz�sz�ket a sok k�z�l kib�rlek, Engedjetek fel l�pcs�j�re, k�rlek. M�g nem tudom, mit mondok majd, nem �n, De �gy sejtem, �r�mh�rt hoztam �n. �r�mh�rt, j� h�rt, titkot �s sziv�rv�nyt �llv�n t�tott szemmel, csod�ra v�rv�n. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.