Ezzel kapcsolatban sok ismeretük, tapasztalatuk volt már a gyermekeknek. A buszon 3 csapatot alkottunk, melyeket a gyermekek csuklójára rögzített virágok színe szerint különböztettünk meg egymástól....
"Lassan két évtizede figyelem Thuróczy Szabolcs a (magyar) néplélek ismeretéről tanúskodó alakításait Pintér Béla zseniális darabjaiban: organikus, természetes, bio! Az évek során barátságába is fogadott. Mikor először levittem a bucsuszentlászlói kocsmába, húsz perc kellett neki, hogy autentikus szereplőjévé váljon a "kolorlokálnak". Helyi kőművesekkel biliárdozott hosszan, akik észre sem vették, hogy idegen. Aztán írtam egy kocsmaregény félét és ebből készül most egy monodráma Szabolcs főszereplésével. Keresztes Tamás, kiváló színművészünk, nem mellesleg Gogol: Egy őrült naplójának káprázatos előadója lesz a darab rendezője. A dramaturgia vas törvényeit pedig a nagyszerű Enyedi Éva érvényesíti majd magas színvonalon. " B. T. Oszkár néhol nosztalgikusan költői, néhol sokkolóan ismerős és karcos világa Keresztes Tamás rendezésében elevenedik meg a szemünk előtt. Színpadra alkalmazta: Enyedi Éva Előadja: Thuróczy Szabolcs Rendező: Keresztes Tamás
Viaszosvászon, besüt a hold, a nap, de nincs ott senki, csak a kint csiripelő madárral lehet a reggel kómájában veszekedni. A tér és az idő különböző síkjai épp olyan szabadon elférnek a díszletben, ahogy Oszi meséiben is. Persze mindezt Bödőcs fergetegesen gazdag, szaftos, színes-szagos, élő, ember- és tájismeretről tanúskodó szövege tölti meg tartalommal: a regény kritikusai biztosan leírták már sokan, mennyire kvintesszenciálisan magyar ez a szöveg, mennyire a mienk – még talán pár szomszédos országban értenék, keleti irányban, de máshol senki sem. A teli szájjal mindenen, mindenkin, saját magán is röhögő, de közben valójában afféle hétköznapi, kelet-európai sorstragédiát élő Oszi a mi kutyánk kölyke, nevetünk vele is, rajta is, de azért része ennek a nevetésnek az elviselhetetlen fájdalmaknak az az elfojtása is, amiben olyan professzionálisak vagyunk mi, magyarok, hogy évtizedek óta élen szerepelünk az alkoholizmus-statisztikákban. Bödőcs sem nyúl máshova, mint ahová a magyar humoristák olyan nagyon szeretnek, ő is az alkoholizmusról beszél, annak kétségtelenül létező komikumáról, arról, hogy a jó sztorikban nagy eséllyel elhangzik az "amikor egyszer iszonyúan benyomtunk" fordulat valamilyen formája, arról, ahogy az öreg piások a társadalom kásás hangú krónikás dalnokai – de közben Bödőcs azért finoman érzékelteti azt is, hogy talán van itt a háttérben valami kevésbé nevetnivaló is.
Összefoglaló "Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó. Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi? Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök! " Szálinger Balázs
One punch man 5 rész, 2024