Ezzel kapcsolatban sok ismeretük, tapasztalatuk volt már a gyermekeknek. A buszon 3 csapatot alkottunk, melyeket a gyermekek csuklójára rögzített virágok színe szerint különböztettünk meg egymástól....
Ez maga a "Trianon-szindróma", az első világháború utáni Erdély betegsége. Olyan fullasztó a csonka, sebes-heges testek közelsége, hogy egy idő után mindenki megcsömörlik a hús szagától. "Mert itten minden le lett vágva. Amit csonkolni lehetett, az le lett amputálva, s helyére pótlás ugyan biza nem került. " (319. ) Jól is jönne egy kis egyetemes vegetarianizmus. Hiszen a haza húsa, Magyarország húsa a történelmi kannibalizmus áldozata lett. "Amputálva lett az országnak a feje, úgy bizony, azóta is meg van holva a test. " (431. ) A kolozsvári egyetem és a nemzeti színház, a magyar Erdély elesik a háborúban, a fürdő az egyetlen, amely minden történés dacára fenn tud maradni. "Azért a víz az úr. " (190. ) Az egyetlen kincs, amit nem lehet elvenni. A víz közös szerelem, az egyik összekötő kapocs a két szereplő között. A test levetkezése, a közegben való szabad feloldódás, az anya mindent átölelő karja, súlytalan szellem. Ez mind a víz. Az emberben "benne magában találtatik, a testében, vele együtt születik, s teljes élete során körülveszi.
Egy hangszínház előadás után mesélt a Fejtől s lábtól alkotói folyamatáról és arról, hogy például különböző korabeli étlapokat is megvizsgált a regény írása folyamán. Ezek az apró dolgok pedig nagyban hozzá járulnak ahhoz, hogy korhű legyen a regény. Mert habár nem olvastam semmilyen fajta írást az 1900-as évekből mégis elhiszem, hogy abban az időben ilyen tájszólásban és így beszéltek az emberek. Szóval a regény kihívására is inkább mint ajándékra tekintettem a szerzőtől. A regény története pedig rettentő izgalmas. Van bennem némi elfogultság mert kolozsvári lakosként olvastam a regényt. Fantasztikus volt felfedezni az utcákat, az épületeket és a bennük pezsgő életet. A két főszereplő is kellően érdekesre sikeredett, nekem az enyedi lány volt a kedvencem. A történet végig halad az első világháborún, a trianoni eseményeken és az azt követő felfordulást is nyomon követhetjük. Számomra nagyon fontos regény lett a Fejtől és lábtól és az is biztos, hogy Tompa Andrea összes alkotását el fogom majd olvasni.
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben A magyar nép olykor komoly betegségekben szenved. Üszkösödik a lába, rendetlenkedik a szíve, vagy tán teljesen elveszti a fejét. S a kegyetlen "gyógyítás", azaz amputáció után marad a fantomfájdalom, az a bizonyos "Té-szindróma". Tompa Andrea erdélyi születésű író, színikritikus. A Fejtől s lábtól a második kötete. Regényében nemcsak a haza, de sokszor bizony az egyén is fejvesztve rohangál, keresi az útját, a felnőtté válás lehetőségeit a 20. század eleji Erdélyben. Egyszerre kell itt gyógyulni és gyógyítani. A könyvben két orvostanhallgató párhuzamosan futó történetét, szakmai és emberi beérését követhetjük végig. Névtelenek, kortalanok, majdhogynem árvák, s mégis hihetetlenül érdekli az olvasót, hogy ez a két egymáshoz olyan bosszantóan közel futó párhuzamos vajon nem találkozik-e valahol a végtelenben. Szándékos névtelenségük egyetemessé teszi férfi és nő ön-, és egymáskeresésének problematikáját. A hangsúly nem a személyeken van, mégis az identitás kérdéseit veti fel közös történetük.
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól: Kettő orvos Erdélyben. – Pozsony: Kalligram, 2013 Tompa Andrea, az Erdélyből áttelepült színikritikus, író második regénye gyönyörűséges olvasmány. Olvasni is boldog izgalom, s a várt és bekövetkezett végkifejlet teljessé teszi a katarzist. Kettő orvos Erdélyben – elhatározásuktól, majd az egyetemi éveiktől követhetjük nyomon egy leány és egy fiú sorsának és gondolatvilágának alakulását a 20. század eleji Erdélyben. Az elbeszélések egymással párhuzamosan futnak, naplószerűen, egyes szám első személyben. Az első fejezetekben még nehezen bogozzuk ki, ki is beszél, s azonosítjuk be a két főszereplőt: a nagyenyedi zsidó leányt, s a Brassó melletti magyar jegyző fiát, hogy aztán mind mélyebben megismerve őket, alig várjuk kinek-kinek a következő fejezetét. Nevük – minthogy magukról beszélnek – nincsen; közben nem hiányzott, de elolvasva talán jobb lenne nevesített alakjukat visszaidézni. A pályaválasztást mindkét család ellenzi. A leány a határozottabb és céltudatosabb, ő szakítani is kénytelen a családjával, hogy aztán a kolozsvári egyetem öntudatos ösztöndíjas leányhallgatójaként okosan bár magányosan küzdjön meg minden nehézséggel.
A regény nyelvezete is megidézi a száz évvel ezelőtti Erdély világát. A szerzőnő filológusi pontossággal és igényességgel evokálja a kort és annak archaikus köznyelvét. "Nekünk három csodás kincsünk adatott meg: a hegyek, a borvíz és a szép magyar nyelv. Kérem szépen egyiket sem lehet tőlünk elvenni, mert nem ember adta, tehát nem is ember veszi el. " "Mi itt nem követjük, sőt mérgezőnek hisszük Magyarország, főleg Budapest beszédének divatát a sok idegen szók és kifejezések használatában, hanem mi a tiszta erdélyi magyar beszéd mívesei vagyunk. " Tompa Andrea hiánypótló alkotásának egyes jelentésrétegei mind-mind megfejtésre várnak. Nem könnyű olvasmány, de cserébe kárpótolnak az olvasás során felbukkanó drágakövek. Erdély varázslatos, tovatűnt miliője foglyul ejti az olvasót, és a regényben felvetett kérdések is könnyen aktualizálhatók. Kolozsvár ugyan az "örök második", a "láb" maradt a Budapesttel folytatott versengésben, akárcsak a nők a férfiakkal vívott küzdelmeikben; de a szerző a regényével olyan közel hozta világát az olvasóhoz, mint korábban még senki.
Fülszöveg: Tompa Andrea új regénye négy ember összefonódó és szétváló sorsát követi végig. Egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi szólal meg a könyvben. Miközben kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló történelmi korszakkal, egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak. Az ötvenes évek Kolozsvárján a város lakói a mind fojtogatóbb diktatúra kiszámíthatatlan fordulatainak kiszolgáltatva élik hétköznapjaikat. Van, akit magas pozícióba juttat a párt, van, akit börtönbe, az átmeneti enyhülés hónapjainak pedig egy csapásra véget vet az 56-os magyar forradalom. Milyen életút választható ebben a félelemtől terhes történelmi korszakban? S mi történik a belső értékekkel, a vágyakkal? – Tompa Andrea monumentális regényének talált hősei akarva-akaratlanul megütköznek ezekkel a szorongató kérdésekkel. A regény megírása mögött hatalmas kutatómunka áll. Mint kiderült az '50-es évekről viszonylag sok történészi munka íródott, jól feldolgozott például a Magyar Autonóm Tartomány története, kevesebb viszont az önéletrajz.
És végtelenül izgalmasnak találtam a történelmi időben kiválasztott elhelyezést, amitől egyszerre teljesen kilátástalan és reményteli és fenyegető és ideologikus a regény. Túlságosan valódi a könyv fájdalma ahhoz, hogy az élményem ötcsillagos legyen... Mar 14, 2019 Nagy-Korodi Azt hittem sosem jutok a végére. Letehetetlen regény, mert az embert beszippantja a rettentő mennyiségű adat, amelyre fény derül a száz évvel ez előtti társadalmi helyzettel kapcsolatban. Olyan részletességgel íródik egy-egy nap vagy esemény, hogy öröm olvasni. Végig az az érzésem, hogy egy igazán értékes művet tartok a kezemben, ezért nem fogom abbahagyni. Csak épp két és fél hónapon át olvastam és én nem szoktam ennyit ücsörögni egy-egy regénnyel bárhány-száz oldalas legyen is. Örülök, hogy el Azt hittem sosem jutok a végére. Örülök, hogy elolvastam, nem a könnyed kategória... Jun 19, 2017 Laura This review has been hidden because it contains spoilers. To view it, click here. Szokni kellett a nyelvezetet, de utána, ahogy valahol olvastam, ez a könyv "simogat", és olyan, mint a víz: hol hömpölyög, ho lassan csordogál, hol csak hagyja, hogy csillogjon rajta a fény, mint a vonatos jelentben.
Tanulmányok a mai magyar színházi helyzetről; szerk. Tompa Andrea; OSZMI–NKA, Bp., 2005 (NKA kutatások) A teatralitás dicsérete. Orosz színházelméletek a XX. század elején; vál., szerk., bev. Tompa Andrea; OSZMI, Bp., 2006 (Színháztudományi szemle) A hóhér háza. Történetek az aranykorból. Regény; Kalligram, Pozsony, 2010; jav. kiad., 2015 Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben. Regény; Kalligram, Pozsony, 2013 Omerta. Hallgatások könyve; Jelenkor, Bp., 2017 Haza; Jelenkor, Bp., 2020 Díjai, elismerései [ szerkesztés] Erdély Magyar Irodalmáért debüt-díj (2010) NKA alkotói ösztöndíj (2010, 2014) Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj (2008, 2011) Békés Pál-díj (2013) Artisjus-díj (2014) Déry Tibor-díj (2014) Márai Sándor-díj (2015) [2] [3] Natalia Gorbaniewska-díj (Lengyelország) (2017) [4] Libri irodalmi díj (2017) [5] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Tompa Andrea. (Hozzáférés: 2018. máj. 19. ) arch A Törzsasztal vendége: Tompa Andrea. (2013. ápr. 28. ) (Hozzáférés: 2018. ) Tompa Andrea. )
One punch man 5 rész, 2024